Ezzel szemben a gyakorlatban számos olyan társadalmi jellemzőt találtam, ami még nem csapott be. Néhány ezek közül:
1. Ha a lakosságot a puritán, illetve a konfuciánus viselkedés jellemzi, az alkalmazott rendszertől függetlenül felzárkózik. Ennek az ellenkezője is igaz. Nem ismerek olyan társadalmat, amelyik saját erejéből az élvonalba került volna annak ellenére, hogy nem a fenti két kultúra jellemzi a lakosság viselkedését.
2. A bolsevista marxizmus a kelet-európai és a latin-amerikai kultúrában nem volt alkalmas a felzárkózásra. De e két kultúrában a nyugati demokráciákban bevált közgazdasági módszerek még olyan eredményt sem értek el. Ezzel szemben Kína a történelem legnagyobb sikerét érte el azon az úton, ami Kelet-Európában csődöt mondott.
3. Vannak csalhatatlan mutatóim. Mintegy kéttucat országban fordultam meg, és minden esetben csalhatatlannak bizonyult a véleményem.
• Milyen a toalett az államosokon és a parkolókban.
• Mennyi az eldobált szemét.
• Milyen a vásárcsarnok.
• Mennyi egy bérházban a rács és lakat.
• Milyenek a temetők.
• Mennyi, és milyen erőszakosak a koldusok.
• Milyen az utakon a vetetési stílus.
Ezek a társadalmi viselkedési mutatók tévedhetetlen információkat adnak.
Ha valaki veszi a fáradságot, és ezt a hét mutatót 1-től 10-ig skálán értékeli és összeadja, minden közgazdasági statisztikánál helyesebb rangsort állíthat fel arról, hogy hol van, és hova jut ez az ország.
Ezzel szemben, ha valaki a maastrichti követelmények teljesítési foka alapján ítélkezik, hibás következtetésre jut.
Természetesen nekem is vannak közgazdasági mutatóim.
Ilyenek:
• Mekkora a várható életkor.
• Milyen a jövedelmek differenciáltsága.
• Milyen az iskolázottság foka, és differenciáltsága.
• Milyen nagy a világnyelveket ismerők aránya,
• Milyen a személyi tulajdon elleni vétségek gyakorisága.
• Milyen a gyermekvállalás struktúrája.
• Milyen az adómorál.
• Mekkora a korrupció.
• Mekkora a lakossági megtakarítások rátája.
Ahol ezek a mutatók általában jók, nem vagyok kíváncsi a gazdasági szakma véleményére.