Az előző kormányzat, ami parlamenti többségével élve, kinevezte a jegybankelnöknek, a magyar választók előtt példátlan arányban megbukott.
Simor András, és a vezetése alatt működő elnökség szó nélkül tűrte a lakosság féktelen devizákban, főleg svájci frankban történő eladósodását, az államadósság gyors növekedését, és a hazai tőke külföldre való menekülését.
Mindhárom nehézség a jelenlegi kormány nyakába szakadt.

Jó lett volna, ha a Tisztelt Elnök Úr akkor állt volna ki a jegybank függetlensége mellett, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Simor András és az elnökség nemcsak csendben tűri, de ki is szolgálja a felelőtlen pénzügyi politikát. A függetlenség ugyanis nemcsak jog, és fizetés, hanem ennek megfelelő kötelesség is.
Nem a jelenlegi kormány figyelmét kell felhívni a jegybankelnök függetlenségére, hanem a jegybank elnökét kellett volna figyelmeztetni arra, mivel jár a függetlenségéből fakadó hivatali kötelessége.

Simor András leváltása is indokolt, nemhogy a jövedelmének korlátozása. Jelenleg ő, és elnöksége hazánkban a legjobban fizetett köztisztviselők. Ez nem nyugati mértékkel, hanem magyar mértékkel sok.
Véleményem szerint, nem alkalmas a független jegybanki elnökségre az, aki egyetlen figyelmeztető szót sem hallatott az elnöksége évei alatt.

Különben a jegybank függetlenségével egyetértünk, ha utódjának kinevezése ellen, ilyen kifogása lenne az elnök úrnak, messzemenően igyekezni fogunk megfogadni a tanácsát. Közös érdekünknek tartom, hogy olyan jegybankelnökünk legyen, akinek a kormánnyal szemben is lehet véleménye. Ezt szeretnénk.

Nemcsak jó tanácsaira, de figyelmeztetésére a jövőben is számítunk.

Tisztelettel, Kopátsy Sándor