1998 tavaszán jelent meg a Polgári Magyarország Közgazdasága című kötet, egy évtized múltán ismét arra vállalkozunk, hogy összegezzük a közgazdasági elmélet, a gazdaságtörténet és a rendszerváltástól napjainkig eltelt időszak főbb tanulságait, illetve a lehetséges fejlődési utakat. Hittünk benne, hogy a magyar gazdaságban elindítható az a fordulat, amely a szociális piacgazdaság európai modelljének hazai felépítéséhez vezet. Elindult a piacgazdasági átalakulás túlzásainak, torzulásainak kiigazítása és a szociálisan kiegyenlített európai piacgazdaság kiépítése. A munkára és a tudásra épülő társadalom, valamint a növekedést és a teljesítményt középpontba helyező gazdaság együtt váltak a politika iránytűjévé, a növekedés és az egyensúly együtt jelentették a gazdaságpolitika központi célját.

Magyarországon a 20. század zűrzavarai és zsákutcái után fokozatosan egy családra, gyermekvállalásra, tanulásra, munkára és tulajdonra épülő korszerű magyar polgári modell körvonalai jelentek meg. A nemzeti érdeket és az európai felzárkózást középpontba állító kormányzás nemzetközi megbecsülést és térségi sikert hozott: egész Közép-Kelet-Európában éllovas lett a magyar gazdaság. Mindez 2002 után hirtelen megtört, és a hibát hibára halmozó, egymást váltó baloldali kormányok Magyarországot visszalökték a kudarcos, zsákutcás szocializmusba. Ennek szükségszerű következményeként a gazdaság és a társadalom mély válságba zuhant, Közép-Kelet-Európában pedig rövid idő alatt éllovasból sereghajtók lettünk.

Tíz esztendő után, egy sikeres kormányzati ciklus tapasztalataival gazdagabban és egy kudarcos másfél ciklus következményeivel megterhelten, most újragondoltuk a polgári gazdasági fejlődés útját Magyarországon, amely már egy megreformált európai szociális piacgazdaságra épülhet.