A francia családtámogatási rendszer egyedülálló egész Európában. A családpolitikai alapelvet a következőképpen állapították meg: Franciaországban a gyereknevelés nem magánügy, hanem közkérdés, ami meghatároz egy erős állami intervenciót. A mai, tágabb értelmezés alapján a családpolitika kiterjed minden olyan politikára, ami hatással van a családok jólétére.

Franciaország az erős állami intervenciónak köszönheti, hogy 2006-ban egy új rekordot állított fel azzal, hogy 2,07 gyermek jutott egy nőre (2007-2008-ra ez az arányszám 2,09 körülire tehető). Ennek az eredménynek az elérésében maguk az érintettek is részt vesznek. Minden évben megrendezésre kerül a Családi Konferencia. Itt minden, ebben a témában érintett szakember, vagy szervezet képviselve van. A francia családpolitika több pilléren nyugszik. A szülők felé nyújtott támogatások rendszeréből, és a gyerekeknek nyújtott támogatások, szolgáltatások rendszeréből. A családtámogatási rendszer ilyen egyértelmű különválasztása nem írja le teljesen a rendszert, mivel ezek nem különülnek el teljesen egymástól. Franciaországban egy nagy rendszerben igazgatják a gyermekmegőrzőket (bölcsődék, óvodák, iskolai előkészítők stb.). A gyermekmegőrző rendszerek egységesítése, színvonalának növelése a megváltozott életvitel folyománya is. A gyermekmegőrzők főbb jellemzői az elérhetőség, (ingyenes vagy támogatott) a minőség, (szakképzett pedagógusok, pszichológusok) és a rugalmas nyitva tartás (kora reggeltől késő estig). A piaci szemléletű világunkban elengedhetetlen, hogy a gyerekeknek nyújtott szolgáltatás is versenyben tudjon lenni a piaci viszonyokkal. A fenti jellemzők mindegyike ezt az alapvető célt szolgálja. Franciaországban az állam nem csak direkt módon "avatkozik" be a gyerekek nevelésébe, hanem indirekt eszközökkel is. Ez Európán belül Franciaországban a legelterjedtebb. Céges gyerekmegőrzők, ahol szintén szakemberek vigyáznak a gyerekekre. Azon cég, amely üzemeltet gyermekmegőrzőt, gazdasági segítséget kap az államtól (pl.: adókedvezményt). Ezen intézkedésekkel azt a célt kívánják elérni, hogy a szülő érezze, a gyereknevelés mellett van esélye a karrier építésére is. A családpolitikai koncepció megalkotásában, és annak véghezvitelében meghatározó szerepe van a katolikus egyháznak.

A francia családpolitika legfontosabb elemét mégsem ebben a rendszerben látják az elemzők, hanem a szülőknek nyújtott különböző juttatásokban. A szülőknek nyújtott juttatásokkal indirekt módon a gyermekeket támogatják. A különböző támogatások több tényezőtől is függnek. E rendszeren belül is a súlyponti tételt a családi pótlék rendszere jelenti. A régi családi pótlék rendszere, amely legfőképpen a háromgyerekes családokat támogatta, felváltotta az első gyerek megszületésekor jelentkező magasabb támogatás. Az előző rendszer a költségvetésre is figyelemmel volt, (mivel kevesebb háromgyerekes család élt Franciaországban, így a támogatás költségvetési tétele is alacsony volt) de a várt eredményt nem érte el. Ami azt célozta meg, hogy ösztönözze a harmadik, illetve az a fölötti gyerekvállalást. Ezt megfordították, és csökkentették a harmadik gyerek után járó támogatást, és a kevesebb gyerekszám utáni összeget növelték meg. A rendszer külön ügyel a gyermekét egyedül nevelő szülőkre is, akik különböző lakástámogatásokat vehetnek igénybe. A támogatási rendszer további két részre bontható: a családra vonatkozó és a szüléssel kapcsolatos támogatásra. A családi pótlékkal az a célja az államnak, hogy hozzájáruljon a gyermekek nevelési és oktatási kiadásaihoz. A családi pótlék a családoknak járó juttatások 40%-át teszik ki. A családi pótlékra a család a második gyermektől jogosult. Ezzel is arra ösztönzi az állam a családokat, hogy ne "csak" egy gyereket vállaljanak. A második, illetve több gyermek esetén a családi pótlék differenciált. Ezen kívül kor szerint is differenciál a rendszer. Az idősebb gyerek után magasabb támogatást kap a család.

Megállapítható, hogy a francia családpolitika nagyon átgondolt, és szerteágazó. Magában foglalja a családok, az egyén életkörülményeinek javítását, annak segítését. A családpolitika tehát túlmutat a családok egyszeri támogatásán. Egy olyan nemzetstratégia áll mögötte, ami kiépíti a jövő Franciaországát, ahol a nyugdíjkifizetés a fizető kereslet bősége okán nem válik ingataggá. Ennek a célnak a teljes kibontására kevésnek bizonyult a két oldal, de valószínűleg ennek a dupláját is tele lehetett volna írni a bőség zavarával küzdve.

Bár a fizetett szülési/szülői szabadság az első gyermek születésekor még rövidebb a magyarnál, hossza a gyermekek számától függ, és a harmadik gyermektől már hat és fél hónap. Ezalatt a jövedelem teljes összege jár. Emellett, 3 évig maradhat távol fizetetlenül a szülő a munkától, azonban ha több gyermek vállalása miatt összesen legalább 5 évig gyermekgondozás alatt volt egy anya, akkor visszatérésekor a munkaadó köteles neki szakmai képzést biztosítani, hogy tudása versenyképes legyen. Ez, bár rendkívül jó lehetőség a többgyermekes anyáknak, mégsem általános, hiszen Franciaországban a foglalkoztatott nők harmada amúgy is csak részidős munkát végez, amelyet a kisgyermek nevelése mellett könnyen elkezdhet korábban is. Franciaországban a pénzbeli ellátórendszer és a szociális valamint a munkaerő-piaci intézmények integrált rendszert alkotnak és összehangoltan működnek. Mindenki számára elérhető, fejlett és már jól bejáratott programok segítik a szülőket abban, hogy a gyermeknevelést össze tudják egyeztetni munkahelyi karrierjükkel.

Ezután, 3 éves kortól iskolakezdésig minden gyermek államilag finanszírozott gyermekgondozási intézménybe járhat. A többgyermek-vállalásra további ösztönző, hogy a második gyermek 3 éves kora előtt jóval nagyobb alanyi jogú támogatás jár, mint az első gyermek azonos életszakaszában. További érdekesség, hogy a családi pótlék az idősebb gyermekek után magasabb, mivel egyre nagyobb költség egy gyermek nevelése a növekedése során. Ezek mellett a nagycsaládosoknak folyamatos adókedvezmények is járnak.
Tehát, a rendszer nagyon hangsúlyosan a nagycsaládos, teljes állású munkahellyel és minél magasabb jövedelemmel rendelkező szülőket támogatja. Összességében azonban, a családtámogatás azon részében ami a kiadási és nem a bevételi oldalon érinti a költségvetést, még így is a családtámogatás állami kiadásai között nagyobb az alanyi jogon járó támogatások aránya, mint a jövedelemtesztelt juttatások összessége. (Victor Tamás)

Kiegészítés:
A termékenységet tekintve a franciák kiemelkedő helyet foglalnak el a többi európai ország között: a lakosság számát figyelembe véve csak Írországban születik több gyermek, mint Franciaországban. Egyszerre magas a termékenység, és magas a nők munkavállalási rátája. A családpolitika nagyon kedvezően befolyásolja a munka és a család összeegyeztethetőségét. Támogatja azokat a szülőket, akik képzett dadust alkalmaznak, valamint nagyon fejlett bölcsőde- és óvodarendszere van. Egy másik intézkedés a szülői nevelési szabadság. Eszerint azok a szülők, akiknek kettő vagy több gyerekük van, három évre részlegesen vagy teljes időre elhagyhatják munkahelyüket, hogy teljes mértékben gyerekeiknek szenteljék az idejüket. Garanciát kapnak arra, hogy a "szabadság" letelte után visszatérhetnek munkájukhoz, közben pedig - egy bizonyos plafonértékig - előző fizetésük százalékában kapnak támogatást. Ezzel azok a szülők élhetnek, akiknek legalább 2 gyerekük van, és azzal a legkisebb gyerek három éves koráig. Ennek eredményeképp a gyerekek több mint 60%-át legalább 3 éves koráig valamelyik szülője teljes állásban nevelte. A francia családpolitika legfőbb eszköze a családi pótlék, amely elsősorban a többgyerekes , a kisgyerekes családokra összpontosít. Továbbá lakástámogatást nyújt az arra rászorulóknak. Franciaországban különválik a családokra vonatkozó és a szüléssel kapcsolatos támogatás. Az utóbbi a terhesség alatti , a szüléssel járó és az azt követő orvosi költségek fedezésére szolgál,illetve a nő fizetéskiesésének pótlását célozza. A családi pótlék a családoknak járó juttatások 40%-át fedezi. Családi pótlékra egy család a második gyerek után jogosult 20 éves korig. A pótlék összege a gyermekek számának növekedésével gyermekenként emelkedik: két gyermek után összesen 107,7 euro, három után 244,53 euró, három felett pedig 244,53 euró plusz 137,73 euró többlettámogatás gyemekenként. Ezen kívül kor szerinti plusztámogatás is jár: 11 év felett 30,18 euró, 16-20 év között 53,52 euró. A francia családpolitika egyik sajátossága a házastársak által közösen benyújtható adóbevallás és a család méretétől függő adózás. Így az egy keresettel rendelkező négytagú család 11%-kal alacsonyabb adóra köteles, mint egy azonos jövedelmű egyedül élő, adózásra köteles személy. Az alábbi diagramm azt mutatja, hogy a franciák miről gondolják, hogy legfontosabb lenne a fejlesztése a családpolitikájukban.