1. KÁLI RICHÁRD:
Franciaország egészségügye ország egészségbiztosítási rendszeren alapul, melyet a CSG1, az adóalapú finanszírozás bizonyos elemei és a kiegészítő magánbiztosítási formák tesznek teljessé.
1. Finanszírozás
Az egészségügyre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya a 90-es évek második felében 9,3%-on stagnált. 2002-ben enyhe emelkedéssel 9,7%-ot érte el. A kiadások 77%-a állami kiadás volt. Franciaországban nagyon költséges az egészségügyi rendszer működtetése. Az egészségügyi rendszer irányításában az állam és a kötelező egészségbiztosítás meghatározó szerepet játszik.

A kötelező egészségbiztosítási struktúra három főbb részre oszlik. Az első az általános biztosítás ez a lakosság több mint felére, a kereskedelemben és az iparban dolgozókra és családtagjaikra terjed ki, ide tartoznak az 1,6%-ot kitevő hátrányos anyagi helyzetben lévő állampolgárok. A második a mezőgazdasági dolgozók biztosítása a lakosság több mint 7%-nak nyújt egészségbiztosítási fedezetet. Az egészségbiztosítás harmadik struktúrája az önálló vállalkozók biztosítása ez a lakosság mintegy 5%-át érinti.

Az általános biztosítás országos szintű szerve a dolgozó fedezetét ellátó CNAMTS2 elsősorban a munkahelyi balesetekkel és foglalkozási ártalmakkal, ezek megelőzésével, illetve kórházi kezelésével foglalkozik a 16 regionális biztosító. A 128 helyi biztosító feladata az effektív költségtérítés. 1999 óta, Franciaország állandó lakosai átfogó egészségügyi fedezetet élveznek, ez a lakosság 99,9%-át érinti. A Teljeskörű Egészségügyi Fedezet2 az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés céljait szolgálja azzal, hogy állampolgári jogon nyújt lehetőséget a kötelező biztosításra. Az egészségbiztosítás járulék mentes akiknek jövedelme nem ér el egy bizonyos szintet. A CMU-törvény az egész lakosság számára is nyújt biztosítását. 2004-ben az önmagukat ellátni nem tudó idős emberek számára speciális biztosítást nyitott. Az egészségügyi rendszer irányítása országos szintről egyre inkább regionális szintre tevődik át. Jelentős növekedés volt megfigyelhető a kiegészítő önkéntes biztosításnál. Az alacsony jövedelműek számára a CMU bevezetése óta a kötelező biztosítás mellett létrejövő költségek térítésére szolgáló biztosítás ingyenes. Míg 2000-ben a lakosság több mint 80%-a rendelkezett kiegészítő biztosítással, ez a szám 2004-re meghaladta a 90%-ot. A grafikonból látszik az egészségügyi kiadások legnagyobb részét a kötelező egészségbiztosítás képzi, ezt az önkéntes egészségbiztosítás követi majd a közvetlen térítés és végül az adóbevételek. A béreken alapuló egészségbiztosítási hozzájárulások mértéke 13,55%, amelyből a munkavállalók 0,75%-ot, a munkáltatók 12,8%-ot fizetnek. Ezeket a járulékokat egészíti ki a bruttó jövedelmen alapuló adókból fizetett CSG, amely a jövedelmek 5,25%-a, nyugdíjak és más juttatások esetén 3,95%. A kötelező egészségbiztosítás anyagi erőforrásai 2000-ben a következő képen alakultak: munkáltatók 51,1%, munkavállalók 3,4%, CSG 34,6%, gyógyszeripar reklámadója 0,8%, állami támogatások és a dohánytermékekre valamint az alkoholfogyasztásra elkülönített 10,1%-a. A magánbiztosítás kifejezetten a kötelező biztosítás kiegészítésére szolgál Franciaországban, mivel főként a co-payment-et téríti, és az állami fedezetben kevésbé részesülő területeket öleli át, pl.: fogászat, szemészeti ellátás és gyógyászati segédeszközöket. De nem jár kötelező térítés a plasztikai műtétekre valamint a gyógyfürdőkezelések többségére sem, ez a magánbiztosítás hatáskörébe tartozik. Franciaországban a kiegészítő magánbiztosítást három biztosító típus képviseli: a kölcsönösségi alapon működő, nem profitorientált mutuelle-ek aránya a biztosítási piacon 60%-os, a maradék 40%-ot pedig a nonprofit gondolkodást szolgáló intézmények és a profitot is képző magánbiztosítók-társaságok teszik ki.



Egészségügyi szolgáltatások

Alapellátás, járó beteg-ellátás
Az alap és járó beteg ellátás többségében saját praxisukban, önálló vállalkozóként egyedül tevékenykedő orvosok, fogorvosok és más egészségügyi szakemberek látják el Franciaországban. A beteg számára hasonló jellegű ellátást a korházak és egészségügyi központok közalkalmazotti státuszban lévő szakszemélyzete is nyújthat. Az önálló vállalkozóként dolgozó egészségügyi szakemberek szinte mindegyike, a szakma képviselői és a biztosító által kötött országos keretszerződés alapján praktizál. A 4-5 évente frissített szerződések számos előírást tartalmaznak az orvosi tevékenység gyakorlatára vonatkozóan, valamint meghatározzák a szolgáltatások díjtételeit. Továbbá az orvosok 24%-nak nagymértékben elismert szaktekintélyeknek lehetőség nyílik az előírtnál nagyobb díjtételek felszámolására. A végbemenő változások a kötelezően előírt kezelőorvos választás a háziorvos "kapuőri" szerepkörét hozza létre Franciaországban. Az alap és járó beteg ellátásban erősebbé válik az általános orvosok szerepe.Közvetlenül az orvosnak kell leróniuk a szolgáltatásra leróni a díjtételt a betegeknek ellátásukért, melyet a kötelező biztosítást az önrészesedésen felül térít. Az önrészesedésre a kiegészítő biztosítás nyújt utólagos fedezetet, illetve bizonyos esetekben nem kell megelőlegezni a kezelési költséget, továbbá az alacsony jövedelműek számára a fedezet ingyenes.

Fekvő beteg ellátás
Franciaország fekvőbeteg ellátását kórházak és profit-orientált vagy non-profit magánkórházak látják el. Irányultságuk szerint lehetnek szakkórházak és általános feladatokat ellátó kórházak egyaránt. 8% körül van az ezer főre jutó kórházi ágyak száma. Ezen ágyak fele akut betegeknek számára van fent tartva. A kórházak a fekvőbeteg ellátó intézmények negyedét teszik ki, az ágyaik számai az összes ágy kétharmada. A kórházak költségvetésükkel önállóan finanszírozásuk prospektív a kötelező egészségbiztosítási rendszer költségvetési keretein belül.
Három szintre tagolhatjuk
• átfogó ellátást biztosító kórházközpontok
• regionális kórházközpontok magas fokú műszerezettséggel amely oktató kórházi funkciók ellátását is lehetővé teszi,
• szociális feladatokat is ellátó helyi kórházak
Két csoportra oszlanak a magánkórházak az alapján, hogy profitot realizálnak-e vagy nem. Egyházi kézben vannak a non-profit kórházak, alapítványi irányítás alatt állnak vagy a kölcsönösségi elven működő biztosítók tulajdonát képzik. Ezeknek a száma az összes kórház egyharmadát teszi ki, az ország kórházi ágyainak 15%-val. A profit-orientált kórházak aránya a fekvő beteg ellátó létesítményekben közel 40%-os, az álltaluk működtetett ágyak aránya 20%-ra becsülhető. A profit-orientált kórházak javadalmazásukat meghatározott ráta szerint kapják, mely minden költséget magába foglal, kivéve az orvosok szolgáltatások szerinti fizetését. A non-profit kórházak választhatnak a közkórházak és a profit-orientált kórházak finanszírozási feltételei közül.

2. Egészségügyi dolgozók
Az egészségügyi dolgozók száma 1,6 millió Franciaországban. Az orvosok száma jelentős növekedést mutat az utóbbi évtizedekben. Az orvosok között a szakorvosok és az általános orvosok aránya 2000-ben 51 és 49% között mozgott, azóta a szakorvosok létszámában növekedés mutatkozott. Az ápolónők száma csupán valamivel több mint kétszerese az orvosokénak. 2002-ben az ezer lakosra jutó orvosok, ápolónők száma egyaránt elmaradt az EU-15 átlagától.3 Az orvosok megoszlásában földrajzi területenként jelentős egyenlőtlenségek mutatkoznak Párizs, Dél-Franciaország és a városi területek javára.

3. Gyógyszerpiac
A forgalomba lévő gyógyszerek több mint fele szerepel Franciaországban a térítendő gyógyszerek pozitív listáján, ezek teszik ki a patikák forgalmának 91,5%-át. A pozitív besoroláshoz a patikaszernek érzékelhető javulást kell mutatnia az előírt gyógykezelésben, ki kell állnia a hasonló gyógyszerekkel való összehasonlítás próbáját valamint költséghatékonynak kell lennie. 100%-os támogatásban részesülnek azok a gyógyszerek amelyek nem helyettesíthetőek továbbá nagyon drágák. 35%-os támogatásban részesülnek az enyhébb lefolyású betegségek kezelésére szolgáló szerek. 65%-os térítésben részesül a többi gyógyszer. 1999-óta a pozitív listára való felkerülés fontos feltétele a szer több szemponton alapuló orvosi hatékonyság. Az SMR-vizsgálatok alapján egy-egy termék lekerülhet a pozitív listáról, vagy a támogatás mértékét lecsökkenthetik.

4. Reformok
A francia egészségügyi rendszer jelentős szabadságot biztosít a betegek választásában. Nehézkessé teszi a rendszer szerkezete a pénzügyi erőforrások ellenőrzését, így a beruházásoknak tulajdonítható jó eredmények ellenére is kulcsfontosságú kérdés a költségtakarékosság. Nem vesztett prioritásából a színvonalas egészségügyi ellátás mindenki számára való hozzáférhetővé tételére irányuló törekvés. Ezzel a céllal született meg 1999-ben a CMU-törvény, amely bizonyos jövedelemszint alatt ingyenes fedezetet ír elő. A kórház finanszírozás reformját a "Höpital 2007" elnevezésű terv indította el, az egészségügyi intézmények teljesítményén alapuló finanszírozási rendszerének bevezetésével. 2003-ban a Regionális Stratégiai Terv kialakításával rendelet született a kórházak stratégiai tervezésének egyszerűsítésére. Az Egészségügyi Minisztérium a fekvőbeteg ellátás regionalitását szolgáló projekttel egy időben tette közzé egészségbiztosításra vonatkozó további reformterveit, melyek koordinálására Magas szintű Tanácsot hozott létre. Több reformjavaslat készült el 2004-ben a bevételek növelésére és költségvetés csökkentésére 2007-ig:
• 1 EUR összegű térítésben nem részesülő általány bevezetése orvosi vizitenként
• A CSG megemelése nyugdíjasok esetében is, bizonyos nyugdíj ellátás fölött
• A munkáltatók egészségügyi hozzájárulásának növelése
• Az egészségügy túlzott igénybevételével és a fokozott gyógyszerfogyasztással járó kiadások csökkentése
• A gyógyszerkiadások térítésének mérséklése
• A számítógépes orvosi dokumentáció bevezetése
• A kapuőri szerepkör megteremtése az alapellátásban
A nagyszabású reformfolyamatok 2005 elejétől zajlanak az országos egészségügyben. Minden lakosnak kezelőorvost kell választania 2005 január 1-től ahhoz hogy ellátása biztosítási fedezetben részesüljön. A kezelőorvos választás végső határideje július 1-je, ezután bíróságot vonhat maga után a szakellátás közvetlen felkeresése, kivéve bizonyos szakterületet vagy sürgőségi eseteket. Bevezetésre került az 1 EUR általány díj felszámolása konzultációnként 2005 januárjától, egyúttal bizonyos jövedelemszint alatt segély jár a kiegészítő biztosítás igénybe vételéhez.

Statisztikai összefoglaló