PIZSIK EMESE:
A tervgazdaságból a piacgazdaságba történő átlépés legfőbb jellemzője az állami tulajdon privatizációja volt, ami igaz a kelet-közép európai országokra is. Ám ezen országokban ez a folyamat másként és másként zajlott, illetve zajlik. Az olyan országokban, ahol a magánosításnak el kellett érnie a társadalmi elfogadottságot, a privatizáció gyors útját választották. Ez jellemezte Csehországot is, ugyanis az egykori Csehszlovákiában az állami tulajdon kizárólagos volt. Éppen ezért a lassabb, a lakosságot megkerülő privatizáció politikailag nehezen lett volna megvalósítható.

A csehországi magánosítás 1990-ben (ekkor még Csehszlovákiáról beszélhetünk) a reprivatizációs időszakkal kezdődött. Ez annyit jelentett, hogy a konfiskált vagyonelemek visszakerültek eredeti tulajdonosaikhoz. Ezt a formát többnyire akkor alkalmazták, ha a tulajdonjogok egyértelműen azonosíthatóak voltak. A cseh reprivatizáció kizárólag az 1948 előtt elkobzott vagyonelemekre volt érvényes. Ennek keretében üzletek, éttermek, szállodák, épületek, kisebb üzemek, erdők és földterületek kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz. Valamint a területi önkormányzatok is visszakaptak vagyonelemeket, többnyire földeket és épületeket.

1991-es évben (ez még szintén csehszlovákiai időszak) került sor a kisléptékű privatizációra. Ennek sajátossága, hogy könnyen és gyorsan végrehajtható, politikailag ellenőrizhető, s a lakosság szempontjából nem igényel nagy tőkeerőt és pénzügyi likviditást. További előnyös jellemzője, hogy széles kisvállalkozói réteget teremt, és ezáltal társadalmi legitimációt a későbbi magánosítási törekvések részére. E módszer segítségével 1991 augusztusára a csehszlovákiai kisvállalkozások 45%-a magánkézbe jutott. Az árveréseken elsődlegesen az 1948. június 25-e után csehszlovák állampolgársággal rendelkezőket preferálták. Az árverésre bocsátott vagyontárgyak főként üzleteket, sörözőket, szállodákat, szolgáltató üzemeket, boltokat, teherautókat, illetve kisebb üzemeket foglalt magába.

A kuponos privatizáció a társadalmi elfogadottság és politikai támogatás aspektusából a legelőnyösebb magánosítási forma, melyet legelőször és legkiterjedtebben az egykori Csehszlovákiában alkalmaztak a privatizáció első (1992) és második (1993) szakaszában.1 Ennek a módszernek a segítségével a cseh állam a lakosság széles, tizennyolc év fölötti táborát vonta be a privatizációba, úgy, hogy alacsony és jelképes áron kuponokat adott ki, amelyek közvetlenül- vagy privatizációs alapok révén közvetve beválthatok voltak a kijelölt privatizálandó cégek részvényeire, illetve üzletrészeire. Az eljárás előnye a gyorsaság, a társadalmi támogatottság és a széles körű legitimáció, valamint az, hogy gyorsan és konfliktusmentesen, a korrupció lehetőségének minimalizálásával megvalósítható. A kuponos privatizáción keresztül 1995-re Csehországban a magánszektor részesedése elérte a GDP 70%-át.

A készpénzes privatizáció, melyen keresztül a cseh állam tendereztetés révén kiválasztott szakmai befektetőknek értékesítette a vállalatokat, 1998-ban indult el. Ezen eljárás segítségével történt a stratégiai nagyvállalatok privatizációja.

• Bankszektor: A bankrendszer tőkéjének 90%-a van magántulajdonban, ezen belül 86,2% külföldi magántulajdonban. A szektorban igen jelentős állami jelenlét is maradt.


• Távközlés: Habár a bankokhoz hasonlóan az egykori állami telefontársaságok sorsa is a privatizáció lett, azonban Magyarországtól eltekintve az állami tulajdon minden visegrádi országban megmaradt. Csehországban 51%-os az állami tulajdon részaránya.


• Energiaszektor: A CEZ áram- és a Transgas gázszolgáltató monopóliumok privatizációja úgy történt, hogy a termelő és szolgáltató alapegységeket nem választották szét, egyben értékesítették, ezáltal nagyobb bevételt értek el, ugyanakkor megmaradt a vállalatok monopol jellege. A verseny hiánya miatt az energiaárak meghatározásában a piaci törvények csak korlátozott szerepet játszanak, továbbra is erőteljes szabályozás érvényesül. A CEZ 68%-ban állami tulajdonban van. A privatizációt sok esetben korrupció is kísérte. Erre példa a 63%-ban állami tulajdonú Unipetrol olajipari cég értékesítése körül kialakult botrány 2005 őszén. Az ügyben érintett volt az egykori miniszterelnök, Stanislav Gross, aki eleinte tagadta az ellene felhozottakat, majd néhány nappal később bejelentette távozását a politikai életből. 2005 szeptemberében a kereszténydemokrata-néppárti (KDU-ČSL) egyesülés a parlamenti vitában nem a kormányoldal, hanem az ellenzéki polgári demokraták mellé állt, ezáltal a privatizációs kísérlet megbukott.


• Egészségügy: 2002-ben az állami kórházak egy részét (198 működő kórházból 81-et) regionális kormányzatok hatáskörébe utalták. A kórházak egyötödét gazdasági társasággá alakították át, melyek a régiók 100%-os tulajdonában maradtak. A gazdasági társasággá válás célja a kórházak eredményesebb gazdálkodásának elérése a régióban. Milada Emmerová egészségügyi miniszter szerint a már átalakult kórházakat nem lehet meghatározott szolgáltatásokra kényszeríteni, preferálhatják a jövedelmezőbb szolgáltatásokat, s ezáltal a lakosság számára gyengülne az ellátás hozzáférhetősége. 2004-ben a non-profit kórházakról szóló törvény elfogadása megnehezítette, s le is állította a privatizációs folyamatot. 2006 szeptemberében az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a privatizáció korlátozására vonatkozó részt. Ezt követően növekedett a magánkórházak száma. 2007 júniusában újabb 10 kórház eladására került sor, olyan feltétellel, ha az új tulajdonosok korlátoznák az egészségügyi ellátást, öt éven belül jelentős szankciókra számíthatnának, s az egészségbiztosítók nem kötnek velük szerződést.

A médiában megjelent információk szerint a cseh kormány következő néhány évi privatizációs listájára került a prágai repülőteret üzemeltető Letiste Praha cég, a Cseh Légitársaság (CSA), a cseh vasút árufuvarozó cége (Ceské Dráhy Cargó), a Cseh Posta, a Cseh Energiai Művek (CEZ), a Budejovicky Budvar sörgyár, valamint a csehországi állami erdőket gondozó Lesy CR társaság.