NAGY VIKTÓRIA:

Az egykulcsos szlovák adóreformot 2004-ben vezették be, azóta megbízhatóan működik, bevételi többlettel zár. A megoldás valójában egy trükk volt, mert a 19%-os adókulcsot úgy alakították ki, hogy a korábbi adókedvezmények eltörlésével a rendszer nullszaldós legyen. Hatékony és jól eladható kormányzati innováció volt, mert alig volt kockázata, miközben nagy volt a hozadéka. Az időzítést részben az EU tagság határozta meg, részben az, hogy már a bevezetést megelőzően nőttek a költségvetési adóbevételek a külföldi autóipari beruházások és a csökkenő munkanélküliség következtében.

A szlovák gazdaság növekedése évek óta egyenletesen magas 7-8 százalék körüli, motorját nagyrészt a külföldi beruházások jelentik. Ehhez a teljesítményhez szükség volt a Mikulás Dzurinda vezette két korábbi jobbközép kormány következetes reformpolitikája is. A Dzurinda-kabinet végrehajtotta azokat a szerkezetátalakításokat, amelyek a mai lendület alapját adják. A konszolidáció eredményeképpen Szlovákiának sikerült teljesítenie a maastrichti kritériumokat, aminek köszönhetően az Európai Unió engedélyezte is Szlovákia számára a közös valuta jövő januári bevezetését.

A konszolidáció bevételi oldalon az adórendszer reformját célozta meg, úgy hogy eközben megvalósuljon a gazdaság hatékonyságának és a potenciális kibocsátás növekedésének ösztönzése is. A 2004-ben életbe lépett adóreform nem pusztán a direkt adónemektől az indirekt adózás felé való eltolódásban, az alacsony standard adókulcsokban valamint az egykulcsos jövedelemadók bevezetésében mutatkozott meg, hanem a nagyszámú kivételt és speciális szabályt tartalmazó rendszer korrekciójában, az adók gazdasági torzító hatásának minimalizálásában és a bevételek kettős adózásának lehető legkisebb szintre való csökkentésében is. A közvetett adók beszedése hatékonyabb, kisebb adminisztrációs terhet jelent, megkerülése ezért nehezebb. A bonyolultság magas fenntartási és ellenőrzési költségeket jelentett és a korlátozott átláthatóság sok kiskaput teremtett. A progresszív marginális adó megszüntetése mérsékelte a jövedelemadó torzító hatását és a gazdasági demotiváltságot, ami a termelékenység növekedéséhez vezetett. A reform az adópolitika szociálpolitikai célokra való felhasználásának megszűntetésére törekedett. A kettős adóztatás megszüntetését az ajándékozási, örökösödési, és ingatlanátírási adó eltörlése jelentette, amelyek egyébként a költségvetési bevételek csekély hányadát adták.

A reform keretében több kis adót eltöröltek, a 19 százalékos egységes adókulcs a személyi jövedelemadózásban 9, a vállalati adózásban 3 kulcsot, e mellett 6 forrásadó-mértéket váltott fel, és a korábban 14 és 20 százalékos áfa-kulcs is 19 százalékra változott, valamit jelentősen megnövekedett az adóalapból leszámítható jövedelem mértéke. Az adóreformot költségvetési decentralizáció követte, ami a helyi adók jelentős strukturális változását eredményezte: az adóbevétel 73%-a a községeket, 24%-a a megyéket, s összesen 3%-a az államot illeti. A reform célja az egyszerűsítésén túl az volt, hogy érdekeltté tegye a munkavállalókat a munkapiacon való aktív részvételben, és a vállalkozásokat beruházásra, fejlesztésekre és munkahelyteremtésre motiválja.

Az adóreform nem csak az adórendszer szerkezetén, hanem az adóterhelésen is változtatott. A reform hatására a GDP-arányos adóterhelés összességében 10,5 %-kal csökkent, a közvetett adók aránya 30,6%, a közvetett adóké 69,4%, amely 8%-os csökkenés az előző évhez képest.1 Ezzel párhuzamosan csökkent az adóelkerülés és az adócsalás mértéke is.

Ha megnézzük a költségvetés teljes adóbevételének alakulását, azt láthatjuk, hogy a reformok után nem történt drasztikus adóbevétel-visszaesés.2 Míg a szlovák költségvetés adóbevételei 2003-ban 200 150 millió koronát tettek ki, 2004-ben az adóbevételek elérték a 209 485 milliós szintet. Ez azt jelenti, hogy az adóbevételek nominálisan 4,65%-kal növekedtek, amely azonban az infláció figyelembe vételével már nem mutat valós növekedést. Csökkenő trenddel számolt a 2005.évi költségvetés tervezet is, és ezzel alulbecsülte a 2005.évi adóbevételek nagyságát, hiszen az ténylegesen 222 593 millió koronát tett ki, ami 6,27%-os növekedés az előző évhez képest. A központi költségvetés adóbevételei 2006-ban és 2007-ben szintén növekedtek, 6,15%, majd 9,3%-kal. Most még korai lenne mélyreható elemzéseket folytatni a reform hosszú távú hatásairól, de az azért elmondható, hogy az adóreform rövid távon sikeres volt, hiszen biztosította a fiskális semlegességet. A várt adóbevétel-kiesés elmaradt, a reform által leginkább érintett adótípusok - a személyi jövedelemadó és a társasági adó - bevételei nőttek, mind a költségvetési tervekkel, mind a 2003-as év adóbevételeivel szemben. Bevétel-kiesés csak a kamatadónál és a hozzáadottérték-adónál mutatkozott, azonban ezek az adóreformoktól eltérő hatásra vezethetők vissza.

A megreformált szlovák adórendszerről összességében elmondhatjuk, hogy jóval kedvezőbb feltételeket biztosít a vállalkozások és a külföldi beruházások számára, mint a magyarországi adórendszer. Előnye nem csupán az alacsony mértékű adófizetési kötelezettség, hanem az átláthatóság is. A társasági adókulcs 19% a magyarországi 16%+4%-kal szemben, továbbá Szlovákiában az osztalékadó mértéke is 0%-ra csökkent az adóreformnak köszönhetően. A bérköltség százalékában kifejezve az adók és járulékok Szlovákiában 38,5%-ot, míg Magyarországon 54,4%-ot tettek ki 2007-ben3. Az adóreform feloldotta továbbá az üzleti élet egyik legjelentősebb problémáját is, hiszen az adórendszer bonyolultsága és az adótörvények gyakori változtatása jelentette az egyik legnagyobb akadályt a vállalati szférában, az egyszerűsítés és a rendszer átláthatósága hosszú távon is kedvezően hathat a vállalati környezetre és a közvetlen külföldi tőkebefektetésekre. A szlovák makrogazdasági adatok fényévekkel jobbak magyarokénál, 2007-ben a növekedési ráta majd nyolcszorosa volt a magyarénak, az infláció viszont csak negyede. Ezen adatok is azt jelzik, hogy Magyarországon gazdaságpolitikai változtatásra van szükség és ezzel párhuzamosan elkerülhetetlenné vált az adórendszer olyan átfogó modernizációja, amely képes választ adni a nemzetközi adóverseny kihívásaira, megfelelni a költségvetés bevételi várakozásainak, és a mainál igazságosabb közteherviselést megvalósítani. A GDP-arányos adóbevételek szintje nagyjából megegyezik az uniós átlaggal, azonban az adóbevételek szerkezete jelentősen eltér: a tőkét terhelő adók aránya alacsonyabb, a fogyasztást terhelő adók aránya és a munkát terhelő adók aránya pedig magasabb a tagállamokénál, ami a versenyképesség és a hosszú távú gazdasági növekedés szempontjából kedvezőtlen lehet.

Célszerű lenne hazánkban is a munkáltatók élőmunkaterheinek csökkentése, ezzel párhuzamosan a tőkejövedelmek és a káros javak adóterhelésének növelése.