Az elmúlt nyolc évben Magyarországon nemcsak az volt a baj, hogy az állam eladósodott, halmozta az adósságát, hanem ezt tette a lakosság is. A politika felelőtlensége az volt, hogy a lakosságot is belehajszolta az eladósodásba, a jövedelme feletti költekezésbe. Méghozzá nem is forintban, az ország valutájában, hanem svájci frankban, ami még az EU körén is kívül áll. »
Jó hatvan éve vagyok a The Economist rendszeres olvasója, de még nem olvastam ennyire megtéved írást benne, mint a legutóbbi számban, ahol Kína és India versengéséről írnak. Már a címlapon közölt kép elárulja, hogy két egyenrangúnak tartott óriás viadaláról lesz szó. »
Hatvan éve vagyok a világsajtó figyelője, de még nem találtam példát arra, hogy annak elitjétől olyan dicséretet kapjunk, mint a Nemzetközi Valutaalappal szemben tanúsított viselkedésünk okán. »
A The Guardian brit napilap dicséri Magyarország kiállását az IMF-fel szemben. Magyarország rengeteg befolyásos érdekkel szállt szembe az utóbbi időben, de egyelőre nyerésre áll - írja az újság. »
Nem az a fő bajunk Simor Andrással, a jegybankunk elnökével, hogy sokat keres, hanem, hogy rossz jegybankelnök. A kereste, nemcsak a kormány, de a közvélemény egységes megítélése szerint is, a teljesítményéhez viszonyítva, sok. Ezerszer is megszolgálta volna a fizetését, ha jól végezte volna a dolgát. »
Már néhány évtizedes múltja van annak, hogy a feladathiányban szenvedő tudósok, a faladat hiányban szenvedő politikusok, a témahiányban szenvedő újságírók, és az unatkozó közvélemény a várható felmelegedéssel tölti idejét.
Tudósként azt vallom, hogy fejlődés csak ott van, ahol a helyzet, változtatást követel. Ahol nincs ilyen kényszer, ott nincs fejlődés, ott áll az idő. »
A választások előtt még mindig nagy csendben a baloldal a legnagyobb bűne felett. Ellenkezőleg igyekszik felújítani azzal a liberális oldallal a szövetségét, amelyik a vesztébe vitte. »
Gyurcsány hatalomra kerülése óta éreztem, hogy a Népszabadság padlóra kerül, mert a szerkesztő bizottságának fogalma sincs arról, milyen végzetes csapást jelentett a szoclib megerősödése akkor, amikor már nyilvánvaló volt, hogy meg vannak számlálva az évei. Akkor az MSZP-nek éppen az ellenkezőjét kellett volna megpróbálni, amit az SZDSZ nyomására tettek. »
Az osztálytársadalom akkor jött létre, amikor az első termelési forradalom, a növénytermelés és állattartás megjavította az életfeltételeket, csökkentette a halandóságot, és megindult az eddig gyakorlatilag, évszázados mértékben is stagnáló népesség növekedése. »
A közgazdászok is kezdik elismerni, főleg szavakban, hogy a társadalom gazdasági teljesítménye jelentősen függ az oktatás hatékonyságától, a családi élet minőségétől, az életmódtól. Ennek ellenére mégis még mindig a klasszikus közgazdaságtan két évszázados fogalomkörében okoskodnak és csak a pénzügyi egyensúlyról csatáznak. Sajnos a politikusok még náluk is rövidebb távra optimalizálnak. »
A modern történelemtudomány nem tulajdonít elegendő jelentőséget annak, hogy milyen művelési mód mellett mekkora és hogyan alakul az eltartó képesség. Pedig fajunk történelmének nagy változásait az eltartó képesség növekedése alapján lehet megérteni. Meg kell értenünk az okait, hogy láthassuk a következményeit. »
Minden tudománynak az elsődleges feladata olyan törvények feltárása, ami alapján lehet látni, hogy milyen körülmények milyen jövőt determinálnak. A közgazdaságtan még egyetlen társadalom ismerete alapján nem tudta megjósolni, hogy milyen jövő vár rá. »
Az európai film válsága 1993-ban tetőzött, mikor a GATT brüsszeli tárgyalásán Európának sikerült elérnie, hogy a filmekre ne vonatkozzanak a kereskedelmi áruk forgalmára vonatkozó, a protekcionizmust tiltó megállapodások. Az USA ugyanis egyenlőségjelet kívánt tenni a művészi szabadság és az alkotások kereskedelmének szabadsága közé, mire Európa csak hüledezve ismételgette: ha ez a GATT szintjén következne be, az lehetetlenné tenné a nemzeti támogatási rendszerek működését. Az e védelem nélkül maradt európai filmművészetet pedig tornádóként fújná el az amerikai filmek áradata. »
Ritka alkalom, hogy elgondolkozzunk azon, mibe érdemes befektetni.
I. A legalacsonyabb kategóriába az a nagy többség tartozik, akinek már van megtakarítása, de az nem jelentős. Ezek között is két csoport van.
a. Az egyik jövedelméből is jelentős áldozatot hozva gyermekeket vállal, és azok képességének megfelelő nevelést, képzést biztosít. Sajnos sem a politikusok, sem a közgazdászok nincsenek tudtában annak, hogy az a társadalmi réteg, amelyiknek számottevő megtakarítás van, nagyon eredményes gyermeknevelő. Azt a politikai vezetésnek és a közgazdászoknak is tudni kell, hogy a társadalom számára ez a legjobb felhalmozás. Amíg a társadalom számára a takarékos családokban felnevelt gyermekek kiemelkedően hatékony befektetésnek minősülnek, az egyes családok számára erre nincs garancia, sőt minden társadalomra az olyan gyermektámogatás jellemző, ami a felnevelés várható hatékonyságával fordított arányban támogat. »
Hogy milyen ma fiatal orvosnak lenni Magyarországon? Kevesen tudják azok közül, akik nem tartoznak közénk. Ezzel kapcsolatban szeretném a gondolataimat megosztani a tisztelt olvasóval. Jómagam a Pécsi Tudományegyetemen végeztem 2008-ban az Általános Orvostudományi Szakon, jelenleg PhD-hallgatóként dolgozom az egyik pécsi klinikán. »
Meggyőződésem szerint a politikában nem lehet történelmi jelentőségű lépést tenni, mert az csak a felépítmény, ami gyorsan összedől, ha nem jó a gazdasági alapja. Történelmi hatása csak annak lehet, ami az ország gazdaságföldrajzi adottságaira épül. Jelenleg két ilyen lépés kínálkozik.
Az egyik a Bécs-Budapest tengelyű agglomeráció, amelyről most szeretnék szólni, a másik a belterjes, öntözéses mezőgazdaság kiépítése, amit már több írásomban kifejtettem. »
A Népszabadság Bauer Tamás tanulmányát közli, Vissza a válságba címmel. Bauer Tamást az egyik legkövetkezetesebb neoliberális közgazdásznak tartom. Nem dőlhetett annyira látványosan össze a gyakorlatban a neoliberális gazdaságpolitika, hogy ő meginogjon. »
Több éve bizonygatom, hogy a közgazdaságtan nem, vagy nem kellő súllyal használja a legfontosabb mutatókat. Ilyennek találom az egy laksora jutó vagyont, a foglalkoztatási rátát, a jövedelemszóródást, az átlagos iskolázottságot, és a várható életkort... Most eggyel bővítem az igényem. »
A világgazdaság teljesítményéhez való hozzájárulást mutatja meg a következő ábra. Az EU-15 vezető szerepe végig megfigyelhető, ám előnye folyamatosan csökken. Meglepő az USA teljesítményének állandósága, részesedése 1975-ben és 2009-ben is 26-27 százalék körül volt. Az Ázsiai-Csendes-óceáni térség azonban fokozatosan egyre nagyobb szeletet szakít ki magának. Ha a trendek nem változnak, a két régió helyet fog cserélni a rangsor élén. »
Magyarországon aránytalanul alacsony a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók száma. Hazánkban mindössze a munkavállalók 4,4 százaléka részmunkaidős alkalmazott, míg Hollandiában az aktív népességen belüli arányuk már 2003-ban elérte a 45 százalékot, és Németországban is óriási az előrelépés. »
