A Világbank "Doing Business" elemzésére támaszkodva elkészült a világ 183 országának adóterhelési rangsora: Magyarország 151. helyezésével a világ egyik legkevésbé versenyképes országa az adózás terén.

2009-ről 2010-re öt helyet zuhantunk az informatikai versenyképességben: a világ 133 országa közül a 41. helyről a 46. helyre. A 68 tényező szerinti rangsorban a legrosszabb helyet a kormányzat IT felkészültsége kapta, de az egyének IT felkészültsége és az üzleti környezet is igen rossz osztályzatot ért el. A magyar versenyképesség nem javulhat IT javulás nélkül.

Az Eurostat előrejelzése szerint 2030-ra 400 ezer fővel csökkenhet a magyar népesség még abban az esetben is, ha addig 450 ezer bevándorlót fogad Magyarország. Ha a következő két évtizedben egy millióval több gyermek születne Magyarországon, akkor bevándorlás nélkül is gyarapodó népességű ország lennénk. Ez a mai trendhez képest évi 50 ezerrel több gyermeket jelent, amit a gyermekbe történő állami befektetéssel lehet elérni.

Az Unión belül a magyar gazdaságban a legmagasabb az állami támogatások aránya. A multinacionális cégek 25-ször több támogatásban részesülnek, mint a magyar tulajdonú kis- és középvállalatok, így a magas szubvenciókért a nagy cégeknek nyújtott állami támogatások a felelősek.

1999-ben még a legalacsonyabb volt a régióban a 25 éven aluliak munkanélküliségi rátája Magyarországon, mára már magasabb az európai unió átlagánál és az egyik legmagasabb a visegrádi országok között.

Az OECD előrejelzése szerint az Unió egészében csökkenhet a következő 10 évben a munkaképes lakosság, és az EU27 csoportban Magyarországon lehet az egyik legnagyobb csökkenés.

Sikeres volt a 2001-ben kötött Gripen-ellentételezés:14 év helyett 7 év alatt teljesültek a svéd vállalások.

A 2000-ben elfogadott Lisszaboni Szerződésben lefektetett célok teljesülését elemző Világgazdasági Fórum 2008-as jelentése szerint Magyarország öt helyet rontott a 2006-os helyezésén és visszaesett a 22. helyre, azaz mindössze 5 olyan EU tagország van, amely rosszabbul teljesített nálunk. A "lisszaboni" teljesítmény a jövőt meghatározó gazdasági és társadalmi folyamatok irányát jelzi, ezért a magyar esés a jövőbeli növekedés, foglalkoztatás, versenyképesség és tőkevonzás kedvezőtlen perspektíváit is jelzi.

Magyarországon a globális, európai és térségi trendekkel szemben már a 2008 őszi globális pénzügyi válság előtt csökkent a fogyasztás és a beruházás, ezzel messze a válság előtt megindult a külkereskedelem leépülése. Az elhanyagolható külkereskedelmi deficit nem jó hír, hanem a 2006-tól tartó nyílt magyar gazdasági válság csalhatatlan jele.

A sikeres gazdasági felzárkózás legfontosabb feltétele a humán erőforrás minősége. Térségünk új EU tagállamaiban 1995 és 2005 között folyamatosan nőtt a humán erőforrás fejlettsége, és ebben a térség tagállamainak lényegesen kisebb a lemaradása a fejlett európai szinthez képest, mint a többi fejlettségi mutató terén.

Magyarország 2004-től gazdasági ciklusokat erősítő gazdaságpolitikát követ a kívánatos anti-ciklikus politika helyett. 2004 és 2007 között globális konjunktúrában magas államháztartási deficittel és államadósságot bővítő eladósodással még erősítette is a ciklus konjunktúráját, majd 2008-2011 között a várható elhúzódó visszaesést még erősíti a belső keresletet visszafogó, az államháztartási deficitet csökkentő politika. Éppen fordítva kellene eljárni: külső konjunktúrában költségvetési többletet kellett volna felhalmozni, míg külső visszaesés esetén bővíteni kellene a hazai keresletet.

A pénz forgási sebessége az EU források felhasználása esetében is alacsony, mert igen jelentős különbség alakult ki 2007-ben a tervezett és tényleges kötelezettségvállalások között.

41 európai ország közül már csupán 28. helyen áll a magyar vásárlóerő, ezzel idén a múlt évi helyezéshez képest is 3 helyet csúsztunk vissza. Az új EU tagállamok közül már csak a román és a bolgár vásárlóerő kisebb a magyarnál.

A magyar gazdaságban több mint 500 erős középvállalat működik, ezek közül 200 dinamikusan növelte árbevételét 2006-ig. Túlnyomó többségük magyar tulajdonban van. A magyar növekedés, felzárkózás és foglalkoztatás bővítés legfontosabb vállalkozási forrása a középvállalat: ezek bővülésére épülhet az új növekedési program.

Az EU27 körében kirívóan alacsony magyar foglalkoztatási ráta mögött három tényező áll: a nők alacsony foglalkoztatása, az 50 év felettiek alacsony foglalkoztatási rátája és a 18-24 év közöttiek magas munkanélküliségi rátája. Ezek közül a női foglalkoztatást lehetne gyorsan emelni a részmunkaidős foglalkoztatás bővítésével.

A fejlett EU tagállamokban a magas foglalkoztatási szint egyik titka a részmunkaidős foglalkoztatás magas aránya az összes munkahelyen belül. Ezzel szemben a magyar gazdaságban az EU27 körében a harmadik legalacsonyabb a részmunkaidős munkahelyek aránya, ami jelentős foglalkoztatási forrást jelent.

A magyar gazdaságban csak a 25-54 éves korcsoportok foglalkoztatása áll közel az EU átlaghoz, minden más korcsoportban jelentős az elmaradás. A legnagyobb lemaradás az alacsony iskolai végzettségűek körében tapasztalható. A magyar foglalkoztatási rátát jelentősen emelni lehet, ha az aktívak öt csoportjában emelkedik a foglalkoztatás, tehát a növekedés és foglalkoztatás bővítés fókuszált lépéseket igényel általánosan szétterülő politika helyett.

A gazdaságpolitikának a pénzügyi egyensúlyok - államháztartás, külkereskedelem, fizetési mérleg, infláció- mellett figyelnie kell a reálgazdasági egyensúlyokra is - növekedés szerkezete, munkaerőpiac, beruházások szerkezete etc.- mert ezek jelennek meg a pénzügyi egyensúlyok alakulásában. Magyarországon felborult a beruházások, növekedés és külkereskedelem földrajzi egyensúlya, mert egyetlen régióba -Közép-Dunántúl- koncentrálódik a külföldi beruházások 70%, és a többi hat régióra jut a maradék 30%.

A magyar lakosság harmadának szegénysége jelentősen és gyorsan mélyíti a gazdasági válságot. Magyarországon 3-3,5 millió ember él a létminimumon vagy az alatti szinten, és a három vagy több gyermekes családok 60% mélyszegénységben él. A sikeres válságkezeléshez szükség lenne keresletélénkítésre, de az államháztartás helyzete miatt a magyar társadalom harmadára kiterjedő keresletélénkítés IMF hitelfeltételek és "plafontörvény" mellett nem reális, ami tovább mélyíti a reálgazdaság válságát. Helyi keresletélénkítésre van szükség!

A lengyel, cseh, szlovák és magyar foglalkoztatási trendek különös eltérést mutatnak az 1998 és 2007 közötti évtizedben. 1998 és 2002 között a magyar foglalkoztatási szint nőtt, a többi három országé csökkent, majd 2003 és 2007 között a magyar csökkent, és a másik három gazdaságban bővült a foglalkoztatás. A foglalkoztatási trendek alakulása szorosan összefügg az egyes országok által követett gazdaságpolitikával, a növekedési ütemmel és a felzárkózás sebességével.